Psalms 30

1Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. 2Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. 3Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

4Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. 5Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

6Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm. 7Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. 8Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

9Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! 10Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

11Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. ]

12